Az iskola története

Iskolánk története Várpalota szakképzésének történetével függ össze, mely történet 1876-ban kezdődik, amikor a szakirodalmak szerint a Várpalotai kastély udvarában kútásás közben szenet találtak . A szén kibányászásához szakemberekre volt szükség. Ebben az időben Várpalotán mintegy 250 iparos élt és dolgozott. Közöttük legtöbb csizmadia, szabó, cipész, bognár, kovács, de volt egy-egy borbély, csapó, cserepes, kalapos, kéményseprő, kötélgyártó, könyvkötő, posztós, tímár is. Trefort Ágoston az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter 1872. évi VIII és 1884. évi XVII tc-e intézkedik a tanonciskolák állításáról. Ennek hatására, már 105 évvel ezelőtt 1893 szeptember 5-én a várpalotai tanonciskola tantestülete megtarthatta első alakuló ülését. Rövid idő alatt 98 tanuló iratkozott be. Küzdelmes évek következtek, de Winkler Márton aki 18 éven át vezette az iskolát állandó tantestületi tagokkal, igen jó eredményt ért el. Ezt a lendületes munkát az I. Világháború hozta nehézségek törték meg. Lépjük át ezeket az éveket és nézzük meg mi történt 1935-ben? Ekkor hívták életre a Várpalotai Vájáriskolát Dr Kiss László bányatanácsos kezdeményezésére. Az iskola célja az volt, hogy a bányákban dolgozó segédvájárokat megfelelő elméleti oktatásban részesítse. A bányaüzem vezetője az első vájártanfolyam megszervezésével Faller Jenő okleveles bányamérnök-főfelügyelőt bízta meg. Az oktatás hamarosan megindult, ugyanis jó kezekre bízták a képzést. A vájároktatás többlépcsős volt csilléstanfolyam segédvájár oktatás vájároktatás. Első ízben 1935 decemberében avattak vájárokat, akik vájárbizonyítványt vehettek át az elnöklő bányahatósági küldöttől. A várpalotai vájáriskola az első az országban, ahol a bányászat szakmunkásaival, a vájárokkal foglalkoznak, őket oktatják és szakmai képzésben részesítik. Ez a tevékenység országos viszonylatban is kiemelkedő tett volt, mivel csak 1937-ben jelent meg az a törvényerejű rendelet, mely kötelezővé tette a bányavállalatoknak a vájárok oktatását. Majd jött a II.Világháború . A harcok elcsendesedésével az óvóhelyekről, a pincékből és a bányákból előbúvó lakosságot szörnyű látvány fogadta. Kétségbeejtő, reménytelen, csüggedt kilátástalanságban élt a várpalotai nép. A csüggedésnél, azonban erősebbnek bizonyult az élniakarás, a jövőbe vetett hit, és ez a hit a lakosság szorgalmával egyesülve alapját adta Várpalota új történeti korszakának. A termelés megindulásával az ipar növekvő szakember igényének kielégítésére több önálló szakmunkásképző iskola jött létre a városban. 296. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet a bányaipar részére képzett szakembereket. 305. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, mely teljes körű jogutódja lett a 296-os intézetnek 1953 évben. Speciális vájár iskolának indult a Várpalotai Szénbányák szakmunkás utánpótlásának biztosítására. A mai Pétfürdőn létrejött a vasipari, villamosipari, vegyipari szakmákat képző iskola, a 322 sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet. (1946 ) A várpalotai Közüzemi Vállalat jelenlegi telephelyén 1953-ig működött a 323. sz. Építőipari Szakmunkásképző Intézet. Ez az iskola kőműves, vasbetonszerelő, szobafestő- mázoló szakmájú tanulók képzésével foglalkozott. Mint várpalotai iskola 1953-ban megszűnt és Székesfehérvárra költözött át. Az intézménybe beiskolázott tanulókat az újonnan létrehozott vájáriskolába helyezték. Így maradt a 305-os és a 322-es Intézet életben. A nagy létszámban beiskolázott tanulók elhelyezése komoly gond volt. Ezt a gondot látszott megoldani az 1950-ben alakult Munkaerő Tartalékok Hivatala, MTH ,mely első intézkedései közé tartozott, hogy megbízást adjon egy modern bányaipari tanintézet várpalotai felépítésére. Így került sor a jelenlegi épület létrehozására, melyet Rimanóczy Gyula Kossuth díjas építész tervezett. A zsinagóga a klasszicista stílus egyik remeke volt , átvészelte a háborút. A tervező úgy gondolta, hogy a zsinagóga az iskola kultúrtermeként igen jó szerepet tölthet be. Tehát a stílus tekintetében kellett összhangot találni. Később a zsinagógát egy oktalan intézkedés hatására porig rombolták, majd a Műemlékvédelem közbelépésére újra felépítették. Ezután nem csak a kultúrterem szerepét töltötte be, de az iskola ebédlőjeként is szolgált évtizedeken keresztül. Az iskolát 200 fő tanuló befogadására tervezték (ma 836 nappali tagozatos tanulónk van). Az iskola Fő tér felöli tanulmányi szárnyát 1952 szeptember l-én vehették birtokukba a tanulók. Egy év múlva a kollégiumi rész is befejezésre került. Az iskola épületének átadására kitűzött időpont 1953. április l5. Így készült el nemcsak a bányaipari szakmák oktatását kielégítő, de az iparosság, és a nagyipari igényeknek is megfelelő szakembert képző új iskola. 1962-ben adták át azt a tanműhelyet, mely a Várpalotai Szénbányászati Tröszt támogatásával épült, és amelynek építésében oroszlán része volt a szakmunkástanulóknak. 1962-ben kezdődött az a közeledési folyamat, mely a már említett Pétfürdői 322-es és Várpalotai 305-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetet 1971-ben egyesítette. Közben több fajta képzés kelt életre és dőlt meg attól függően, hogy milyen igények voltak, és milyen törvényi intézkedéseknek és rendeleteknek kellett az oktatás kimenetének megfelelnie. 1961. évi III. tv. létre hozta a szakközépiskolákat, amely általános műveltséget és valamely szakmában képesítést nyújt. A Munkaügyi Minisztérium hozzájárulásával 1963 évében bányaelektrolakatos szakközépiskolai képzés, majd 1964 évben mélyfúró szakközépiskolai képzés indult, a meglévő szakmunkásképzés mellett, melyre az egész országból voltak jelentkezők, így nem csoda ha csak kiváló eredménnyel lehetett a tagozatra bekerülni. A két iskola egyesítése után lassan megszűntek a bányaipari és mélyfúró képzések. 1986 szeptemberében erősáramú berendezésszerelő, 1989 szeptemberében ruhaipari szakközépiskola indítása vált szükségessé. Az iskola tantestülete egyre inkább érezte a 305 szám személytelenségét és 10 évvel ezelőtt 1988-ban úgy döntött, hogy felveszi Faller Jenő nevét. Az iskola névadójául azért Őt választottuk, mert szerette Várpalotát, kutatásaival gazdagította a város történeti ismeretanyagát, az Ő nevéhez fűződik a várpalotai vájároktatás, mely gyökere mai iskolánknak. Faller Jenő élettörténetét az iskolánk diákszínpada mutatja be majd műsorunk további részében a Művelődési Házban. Térjünk vissza még néhány gondolat erejéig az iskola elmúlt éveihez. A rendszerváltozás utáni években a piacorientált gazdaság kialakulásával megváltozott a várpalotai iparmedence szakember képzése is. Ezért a képzésnek is rugalmasnak kellett lennie. Így az erősáramú berendezés-szerelő szakközépiskola helyét a munkaerőpiacon jobban eladható ipari elektronikai technikus képzés vette át. Háztartási gépszerelő szakma indítására is vállalkozott, ez az önmagában is megújulni képes tantestület. A környező ruhaipari vállalatoknak technikus munkaerőre volt szükség ezért 1998 szeptember 1-től ruhaipari technikusokat is képezünk. Nagy fegyverténynek számít, hogy ez évben a Világbanki „ Ifjúsági Szakképzésért” pályázaton nyertesek lettünk. Így dinamikusabban tudjuk fejleszteni szakmai kínálatunkat nevezetesen, a kereskedelmi marketing szakközépiskolai szakmacsoport beindításával. És most érkeztem el az iskola történetének rövid bemutatásában a mai naphoz. Úgy gondolom, hogy egy iskolának ahová évenként új fiatalok érkeznek szükség van az állandó történeti emlékezésre, mert „aki elfelejti múltját, feledésre ítéli jövőjét".